Üdvözöllek, látogató!

Köszöntelek!

Orvos vagyok, Temesvárt diplomáztam, majd néhány évnyi gyakorlat után a háziorvoslás mellett döntöttem. Miért? Mert ez tűnt a legizgalmasabbnak, és mert a páciens születésétől néha haláláig tartó alapellátást, testi-lelki-mentális gondozását véltem a leginkább páciens és betegközelinek.  Hogy teljesebb legyen a kép és hasznosabb a munkám, a főorvosi vizsgám után addiktológiát és keleti gyógyászatot tanultam, pszichodráma képzésen vettem részt és mindezekből természetes diplomáztam is.

Az 1989-es rendszerváltás viszont alapjaiban változtatta meg a családorvoslás helyét az egészségügyi szférában, a gyakorló és betegellátó orvos szerepét a betegellátásban, ezért hosszas tépelődés és a spanyol zarándokút megtétele után kiléptem a rendszerből. Ezek a tépelődő, hogyan-tovább? évek ihlették a BuenCamino! Jó utat! és az Álomcsapda köteteket.

Így lettem 2011-től szabadpraxissal rendelkező, szabadúszó orvos. Mindjárt a „szakítás” után néhány évig Afrikában dolgoztam, egy kameruni kis törzsben kórházat is alapítottunk, ott járványtant és trópusi medicinát tanulhattam, etnológiai kutatásokat végezhettem, 2014-ben pedig a bamendai St. Louis University vendégtanáraként orvos-beteg kommunikációt tanítottam. Minderről a Változó idők Kamerunban (Fehér gyógyítóként a hegyi királyságban) és a Boszorkányok, sámánok, varázslók (Esuföld, Kamerun) köteteimben írtam. Az itt megélt élmények hatására született a kameruni árva gyermekek oktatását segítő program, sok lelkes támogatóval.

A kameruni fegyveres konfliktusok miatt oda már térhettem vissza, ezért a következő években az MSF (Orvosok Határ Nélkül) szervezetével dolgoztam, előbb Szudánban, majd egy dél-szudáni menekülttáborban, így kutatásaimat járványok és trópusi bajok témakörben folytathattam. A harmadik „afrikai” kötetem (Varázslatok, járványok, missziók) az orvoslás izgalmas útját járja be a hagyományos gyógyítóktól a modernkori protokollelvű medicináig, néhány járványtörténeti kuriózummal tarkítva.

Az Eszter kötet témája a női függetlenség, a szabadság, elvárások, meg(nem)felelés; ez a kötet „útközben” született, ezért folytatásra vár… miképp a történet is halad, mindaddig viszont rövid írások, esszék, egypercesek jelentik a kedvenc szabadidős tevékenységem.

Fáradj be hát, és légy vendégem egy teányi időre.

Kötetek

  • Varázslatok, járványok, missziók

    Publikon Kiadó, Pécs (2019)

  • Eszter

    Syllabux Kiadó, Budapest (2016)

  • Boszorkányok, sámánok, varázslók (Esuföld, Kamerun)

    Publikon Kiadó, Pécs (2015)

  • Változó idők Kamerunban (Fehér gyógyítóként a hegyi királyságban)

    Publikon Kiadó, Pécs (2012)

  • Buen Camino! Jó utat!

    T3 Kiadó, Sepsiszentgyörgy (2009)

    Újrakiadás: Publikon Kiadó, Pécs (2013)

Interjúk, beszámolók, cikkek


Házasságkötési szokások Észak-Nyugat Kamerun törzsi királyságában (peri-mikro-szkóp)

Önkéntes orvos voltam Kamerunban (ahu.hu)

Nehéz elszakadni Afrikától (ahu.hu)

Afrika tanulmányok (kereső az itt megjelent cikkekhez)

Litera netnapló, 1. rész (további részek a Litera oldal jobb szélén):

Heten egy tragacsban, a forgalom kaotikus

Rögtönzött írások

Végtelen egyperces

„Doktor, meséltem már neked azt a történetet, amikor Hamupipőkét megkérdezik, miért épp a Hercegbe szeretett bele? Hamupipőke azt feleli: „Azért, mert a mese nem adott nekem más lehetőséget.” Burhan Sönmez/Isztambul, Isztambul Mint kerten a varjak Útközben csupa kietlen, kiszáradt, kiszikkadt föld, az út mentén csontra aszott állattetemek, most van a száraz évszak vége, minden és

Tovább

Végtelen egyperces

Kameruni kollégámnak láthatóan nagyon fontos volt az a valami, amit Ő nemzetközi standardokként nevezett meg. Például nagy örömére szolgált, hogy megszerveztük az AIDS világnapját. A projekt sikeres volt, sokan jöttek szűrővizsgálatra, a harmincezres közösség összes iskolája felsorakozott, pergős dobszóra meneteltünk, majd elhangzottak a lelkes beszédek is. Sokan voltunk, valóságos és látványos közösségi megnyilvánulás lett belőle.

Tovább

Nem arról hajnallik

Egy találkozás boldogsága pillanatokba sűrűsödik bele. Ezek a pillanatok maradandóak. És csak ezek. A háttérből népdalfeldolgozás hallatszik, nem arról hajnallik, amerről hajnallott – hangzik, mint jól irányzott, tömör kinyilvánítás. Mint egy taoista tanítás. Mint egy japán haiku. Lágyan feszít. „Nyújtsad kezed, bár egy felet, bár egy szót csak szóljak veled, nyújtsad kezed keresztesen, búcsúzzunk el

Tovább

Útinapló

Esutól Bamendáig

Esuban jó munkát végeztünk. A többes szám többünket jelent: Godwint, a volt kollégámat, orvosasszisztenst, aki mindent tud és mindenkit ismer Esuban, nála jobb menedzsert aligha… Jelenti az iskolaigazgatókat, tanárokat, akik rengeteget segítettek. Felicitát, aki délutánonként elkísért mélyszegénységben élő gyerekei (értsd: diákjai) otthonába, tolmácsolt, de jelenti a gimnázium igazgatóját is, aki Hajirát, a muszlim lányt figyelmünkbe

Tovább

Hét év egy szarvasmarháért (a börtönviszonyokról)

A kameruni börtönökről egyik kollégám mesélt, aki két hónapig ült Wumban (Északnyugat-Kamerun), a városi fogdában. Őt lopással gyanúsították, a gyanú alapján elzárták, az ügyet két hónapig vizsgálták, majd felmentették és elengedték. Másik kollégám, akit okirat hamisítással vádoltak, inkább öngyilkos lett, mintsem bezárják, ugyanis legtöbb esetben a gyanúsított a fogdából védekezik, és csak akkor engedik szabadlábra,

Tovább

A maláriáról és néhány alapélelmiszerről

Kamerun délnyugati szavannás hegyvidékein egymást érik a fűtetős házikók és a fedett, négyköves tűzhelyes pihenők. Itt élnek a nomád fulánik és itt vannak az őslakósok ültetvényei, farmjai. Tangheka, bár Esu része, többórás (5-7 órás, helyi ritmusban) gyalogútra van tőle. Az út nem könnyű, köves-kavicsos, meredeken fel, majd meredeken le, helyenként vörös agyaggal vagy homokkal borított.

Tovább